Zsuk (Jucu)

A községközpont Felsőzsuk Kolozsvártól 13 km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján, a Mezőség nyugati peremén helyezkedik el. Tőle nyugatra, a DN1C főút mellett, a Kis-Szamos bal partján fekszik Zsukiménes, a kettő között, szintén a Kis-Szamos bal partján Nemeszsuk.

 

Etimológiája

Neve Kiss Lajos szerint szláv eredetű személynévből való. Először 1312-ben Swk, később Zuku, 1320-ban Sukky és Zuky 1332-35-ben Sunk alakban írták. 1467-ben Felseswk-ot, 1475-ben Magyarswk-ot említették, amely megfelel a későbbi Alsózsuknak (1652-ben Magyar Also Suk). A településről szól a legrégebbi erdélyi falusi iskolára vonatkozó dokumentum (1332).

Története

Alsózsuk és Felsőzsuk 1968-ban egyesült. A települések korábban Kolozs vármegyéhez tartoztak. Kiterjedt uradalma a 14-15. században Suky család tulajdona volt. A család legismertebb tagja Suky László (1741-1791), az unitárius egyház jótevője volt. Suky Benedek kelyhe, amely az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban található, az erdélyi gótikus művészet egyik remekműve. A család a 18. században kihalt.

Mátyás 1468-ban a lázadó Suki Mihály birtokait Csupor Miklósnak adományozta. 1515-ben Somkeréki (Erdélyi) Mártoné lett. Alsózsuk 1652-ben a gyalui vártartományhoz tartozott, és az 1660-as évekig magyar lakosságú volt.

Alsózsuk legjelentősebb földesurai a 18. században a Telekiek voltak. 1766-ban unitárius egyházközsége is létezett. A 19. század első felében Alsózsuk minden év május 20-án országos vásárt tartott, amelyeken többnyire juhot adtak-vettek.