Vajola (Uila)

Szászrégentől 22 km-re északnyugatra helyezkedil el, a Mezőség keleti peremén.

Etimológiája

1228-ben a mai falu határában említették Radus falut, amely az első tatárjárásban vsz. elpusztult, de neve fönnmaradt a későbbi Ruadesch dűlőnévben. Vajolát először 1319-ben említi oklevél Veylla, majd 1455-ben Wayola néven. A középkorban határában feküdt Szarvasmező (1381) falu.

Története

Bár szász telepítésű falu, nem a Szászföldhöz, hanem mindvégig Kolozs vármegyéhez tartozott és lakói jobbágyi sorba süllyedtek. Szász evangélikus egyházközsége a reformáció idejétől 1850-ig a református szuperintendencia alatt álló nagysajói káptalan részét képezte.
Az 1820-as úrbéri konskripciókor lakói elhatározták, hogy lerázzák magukról a jobbágyi terheket, a külsőségeket pedig sajátjukként jelentették be. Amikor a biztosok kiszálltak, hogy határát fölmérjék, a falusiak félreverték a harangokat és elüldözték őket a faluból.
A német hatóságok 1944. szeptember 12-én 640 szász lakosát evakuálták Németországba. Közülük 1945 tavaszán 270-en visszatértek, de házukban már ott találták az időközben betelepített székelyeket és románokat. Maradék szász lakossága az 1970-es–1990-es években vándorolt el.

Vajolai középkori eredetű ortodox templom
Vajolai középkori eredetű ortodox templom Középkori temploma – nagy átalakításokkal 1778-ban – ma is áll. Torony nélkül épült, tornyát jóval később lenn a falu közepén építették.