Teke (Teaca)

A Mezőség keleti peremén, Szászrégentől 25 km-re északnyugatra, Besztercétől 36 km-re délre fekszik.

Etimológiája

Valószínűleg török eredetű személynévből való. Első említése: Theke (1318).

 

Története

A középkorban szász település volt. 1403-ban már iskolája működött. 1446-ban mezővárosként említik, Szent László napján országos vásárral. 1486-ban földesura, Szobi Mihály fölmentette a jobbágyi szolgáltatások alól és két újabb vásár tartására adott szabadalmat. Ekkor több halastóval bírt. 1565-ben alakult meg a közös evangélikus–református káptalan, a reformátusok fősége alatt. Evangélikusai ezután háromszáz évig a református egyház felügyelete alá tartoztak. 1566-ban mint bortermelő város olyan kiváltságot kapott, melynek értelmében területére tilos volt sört bevinni. 1610-ben Giorgio Basta felperzseltette.[4] A 17–18. században a Wass család birtoka volt. 1734-ben hétfőnkénti hetivásár tartására nyert szabadalmat. 1750-ben 284 adózó háztartást számlált. 1764-ben lovas helyőrséget helyeztek Tekére, amely száz évig maradt itt. 1771-ben Mathias Schmidt jezsuita páter római katolikus egyházközséget alapított, kezdetben minden harmadik vasárnap magyar nyelvű prédikációval. 1773-ban Schmidt közbenjárására a hatóságok Michael Groh személyében katolikust jelöltek bírónak, de a lutheránus többség nem volt hajlandó beiktatni. Ekkor főispáni rendeletre az egész városvezetést börtönbe vetették, Groh-t pedig beiktatták. A város román pásztorai is a katolikus templomot látogatták és a plébános elkezdte a cigányok pasztorizációját is. 1793-ban csak magyarul beszélő plébánost helyeztek az egyházközségbe. 1791-től a református magyar lakosok is anyaegyházat alkottak. 1805-ben 8 egyházi személy, 429 szabad polgár, 74 özvegy, 21 cigány és 11 román zsellér lakta. 1820-ban csapolták le hatalmas, a Szászerkedre vezető úttól egészen Szászaknáig terjedő halastavát. Városias kultúráról árulkodik, hogy a 19. század első felében a különböző felekezetekhez tartozó felnőtt polgárok túlnyomó többsége legalább a nevét le tudta írni. 1848 őszén román népfölkelők táboroztak a városban, hozzájuk csatlakozott a kétszáz fős szász nemzetőrség is. Ezért 1849. január 7-én a magyar hatóságok tízezer forintos hadisarcot róttak ki rá. 1850-ben a városvezetés kérelmezte, hogy kiválhassanak Kolozs vármegyéből és csatolják a helységet a Szászföldhöz. Zsidó hitközsége az 1860-as években jött létre, de saját rabbija csak 1884-től volt. 1874 és 1884 között rendezett tanácsú város volt, de nem bírván az ezzel járó költségeket, visszaalakult nagyközséggé. Szántóföldjeit az 1890-es években tagosították. 1930-ban 7008 holdas határának 55%-a volt szántó, 23%-a erdő, 14%-a legelő és 10%-a rét. Bortermelése jelentős volt, az állami gazdaság 1980-ban még 140 hektáron művelt szőlőt, szőlői azonban mára nagyrészt tönkrementek.[5] 1936-ban alapították ortodox egyházát.
1926-ig Kolozs vármegyéhez, majd 1940-ig Maros megyéhez tartozott.

Teke szász evangélikus temploma
Teke szász evangélikus temploma Középkori katolikus lakói a reformáció korában mind lutheránusok lettek, a templommal együtt.