Szépkenyerűszentmárton (Sânmartin)

Kolozs és Beszterce-Naszód megyék határán, a Mezőség észak-nyugati dombos vidékén, Szamosújvártól 15 km-re található.

A Devecseri-patak és a Vásárhelyi-patakok által kialakított völgykatlanban terül el, kijárattal nyugati irányba Szamosújvár felé. A  falu  Kolozs megye keleti részében fekszik, Kolozs megyei határai szomszédosak Ördöngösfüzessel, Bálványosváraljával, Cegével és Buzával.

Az összefüggő erdők és dombok láncolata miatt Szamos mentinek is mondható lenne, de egykori viselete, zenéje, népi műveltsége alapján a Mezőséghez sorolódik.

Lakosainak fő foglalkozása földművelés, gyümölcs-szőlő termesztés és állattenyésztés.

Etimológiája

1292-ben de Sancto Martino; 1312-ben Zenthmartun; 1335-ben  Schentmartun. Nevét Szent Márton tiszteletére szentelt temploma után, előnevét jó búzatermése s kenyere után vette. 1492-ben Szentmártonfalva néven jelenik meg.

Egyes források szerint Szépkenyerűszentmárton név alatt 1625-ben szerepel először (III. Ferdinánd idején). Más források szerint 1754-től szerepel Szépkenyerűszentmárton néven (II. József idején). A néphagyomány azt mondja, hogy az előnevet a falu II. Józseftől kapta, a mikor egyszer egy alkalommal ellátogatott Szamosújvárra, ahol a környékbeli falvak küldöttei kenyérrel és sóval várták és a szépkenyerűszentmártoni kenyér volt a legszebb, ennek következtében elnevezték Szentmártont Szépkenyerűszentmártonnak.

Története

Az első írásos adat 1292-ből vagy 1335-ből való Sancto Martino (Szent Márton) néven.

A község legrégebbi falvai Kis- és Nagydevecser amelyeket a 13. században említenek először az okiratok.

1456-ban Bálványosvárhoz tartozó településként említik a dokumentumok. Tulajdonosai a Laczkok, kik után a Bánffy és Várdaiak, majd 1458-ban  Mátyás király Vingárdi Geréb János, Erdély alkormányzójának adományozza majd 1467-ben a váradi püspökségnek.

A fejedelemség idejében 1553-ban  Szamosújvár tartozéka, a vár puskásai közül páran itt birtokolnak házas telket (1612-ben 8 nemes gyalogpuskás). Az 1603-as Básta dúlás után 7 lélek maradt a faluban.

További birtokosai: a Mindszenthy, Wesselényi, Wass, Haller, Horváth és Kornis családok. A falunak nem volt nagybirtokos családja, csak kisnemesek, zsellérek és szabadparasztok voltak. A Habsburg uralom idejében a dokumentumok szerint a  faluban megjelennek a Harangozó, Vincze, Nagy, Szoboszlai, családok. 1820-ban birtokosai: Galanthai gróf Eszterházy János, gróf Haller István főispán, gróf Kemény Anna, ifj. gróf Bánffy Györgyné. 1866-ban 135 lakóépület  közül 29 nemesi ház volt.

Hivatkozások

Források

Kük-közt
Szépkenyerűszentmárton határában lévő suvadásos terület.
Marián dombi tavacska és tengerszem
Szépkenyerűszentmárton határában található egy 70x40m-es tó és egy 2m átmérőjű tengerszem.