Apanagyfalu (Nușeni)

Apanagyfalu (Nușeni)

A Mezőség északkeleti részén, Bethlentől 10 km-re délre, a Melles-patak két partján fekszik.

Etimológiája

Magyar nevének előtagja személynévi eredetű és az Apafi család egy 13. századi tagjára vonatkozhat, amit az 1269-es Cum Metis Apa Comites (a décsei határban) adat is megerősít. Először 1243-ban, Nogfalu alakban említették, előtagja elsőként 1334-ben tűnt fel: Appanagfalwa.

Története

A 13-16. században az Apafi család birtoka volt, amely a faluról vette előnevét. 1353-ban kijáratták Bálványos vára felőli határát, mert a várbeliek jogtalanul magukhoz csatolták annak egy részét.

1410-ben Apafi Miklós pert indított a bálványosi várurak ellen, mert azok Apanagyfalut és több környező települést elfoglaltak, az Apafiak tisztjeit megkínozták, jobbágyaikat megadóztatták és a halastavat lehalászták. 1413-ban Alsóoroszfalu birtokosai, Bethlen János, Miklós és Gergely ellene mondtak, hogy az Apafiak megjavítassák apanagyfalusi halastavukat, amely a gát átszakadásakor vetéseikben súlyos károkat okozott.

Apafi Mihály 1467-ben részt vett a Mátyás elleni lázadásban. Mátyás a következő évben ugyan megkegyelmezett neki és visszaadta apanagyfalusi birtokrészét, de jobbágyai időközben elszöktek. A király ezért elrendelte, hogy Apafi Mihály és Bethlen Antal elszökött jobbágyai kerestessenek meg és vitessenek vissza.

1476-ban a települést oppidumként említették. János Zsigmond 1564-ben tizenkét macedóniai sátoros cigányt adományozott Apafi Gergelynek.
1602-ben vagy 1603-ban Basta zsoldosai teljesen felégették, szőlőhegyét elpusztították. 1646-ban Apafi Istvántól a fejedelem elkobozta 22 jobbágyból és hét cigányból álló birtokrészét, mert levágta szakácsának füleit. 1661-ben valószínűleg Ali basa serege pusztította.

I. Apafi Mihály fejedelem és neje, Bornemissza Anna 1667-es végrendeletükben a bethleni Bethlen családot tették meg örökösükül. Legnagyobb birtokosa ezután a 18. század elejétől a 19. század közepéig a Bethlen, majd a Bánffy család volt.
A kuruc háborúk alatt ismét elpusztult. Ezután telepítettek addigi magyar lakossága mellé a nyugati falurészbe románokat. A falu románsága 1844-től volt görög katolikus vallású.

1774-ben hídvámját is említették. 1815 és 1817 között az éhség miatt 12 magyar család vándorolt ki Bukovinába, ahol Andrásfalván telepedtek le. Többi lakosát is csak nagy összegű pénzsegéllyel sikerült maradásra bírni.

1853 őszétől a Bethlen-kastélyban közösen tanította a magyar és a román gyerekeket Benedek Miklós református és Iacob Moldovan görög katolikus tanító. A két felekezet 1856-ig közösen épített iskolát, amelyet 1868-ig használtak. Ekkor indult meg a tanítás a reformátusok saját iskolájában. Magyar lakossága a reformáció óta egységesen református vallású volt, 1865-ben azonban a lelkipásztorral támadt viszály miatt 19 család, a református egyházkközség egyharmada áttért a római katolikus vallásra. Fogarasy Mihály püspök a rákövetkező években templomot és iskolát is építtetett az új gyülekezet számára.

1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez tartozott, amikor az újonnan kialakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.

Zsidók a 19. század első felétől kezdve éltek Apanagyfaluban. 1917-ben zsinagógát is építettek maguknak. Az 1960-as években sok magyar lakója Vajdahunyadra, Lupényba, Petrozsényba és Nagybányára költözött.

Hivatkozások

Apanagyfalusi Református templom
Apanagyfalusi Református templom

A település plébániatemplomát először az 1332. pápai tizedjegyzék említi, ekkor Tamás nevű papja 25 garas, 1334-ben pedig 2 garas tizedet fizet. Apafi Miklós 1447-ben kelt végrendeletében a Szent Gellért plébániatemplom és Péter nevű plébánosának három malom tizedét s az apanagyfalusi birtok jövedelmének negyedét hagyja, illetve a templomnak adományozza a Luxemburgi Zsigmondtól kapott nagy ezüst serlegét is.