Horváth István

Horváth István
1909.10.09 (Magyarózd) - 1977.01.05 (Kolozsvár)

Életpályája

Horváth István, álnevén Náci Pista, a család falusi ragadványneve után, erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő, az erdélyi költészet egyik klasszikusa, a népi költészet képviselője.

Iskolái

Elemi iskolát végzett szülőfalujában; édesanyja 1920-ban beíratja ugyan a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba, de az anyagi nehézségek meggátolják továbbtanulását. Autodidakta módon képezte magát.

Civilben

1921-től részesművelő Marosdégen, szolga Ózdon, Kolozsvárt és Bukarestben. 1926-tól 1940-ig szülőfalujában gazdálkodik; közben napszámos, gyári munkás is. 1940 szeptemberében családjával együtt Kolozsvárra költözik, ahol előbb alkalmi munkás, majd novembertől szegődményes kisegítő szolga, 1942-től egyetemi altiszt a Filozófiai Intézetben.

Íróként

Már ismert író, amikor 1945 őszén meghívják szerkesztőnek a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) lapjaként Kacsó Sándor szerkesztésében újrainduló Falvak Népéhez. Itt előbb az irodalmi, majd a politikai rovatot vezeti 1949 derekáig. Látása rohamosan gyengül, végül már csak névleges szerkesztő s elsősorban irodalmi munkásságot fejt ki. 1956-tól 1959-ig az Utunk versrovatát vezeti. A költészet mellett prózaírói munkássága is figyelemre méltó, megírja szülőfalujának lírai monográfiáját (Magyarózdi toronyalja), népköltészeti gyűjteménye forrásértékű.

Súlyosbodó betegsége miatt 1962-ben nyugdíjazzák. Tragikus halála után (egy ittas belügyi tiszt elgázolja fényes nappal az úttesten) 1977. január 5-én a magyarózdi temetőben helyezték nyugovóra. 

Művei

Első versei 1937-től jelentek meg a Magyar Népben, költői indulását azonban 1941-től számíthatjuk, amikor Jékely Zoltán ajánlásával a Pásztortűzben is című verssel jelentkezik. Ettől kezdve az Erdélyi Helikon, Termés, Budapesten a Magyar Élet, Magyar Út, Forrás, Magyar Csillag közli irodalmi termését, míg riportjait, jegyzeteit az Erdélyi Gazda, Ellenzék, majd 1944 őszétől kezdve a Világosság, Falvak Népe, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Művelődés, Előre.

Egyéb művei

  1. Jegenye (népmese Andrásy Zoltán rajzaival, 1948);
  2. A vadhattyú (Bulatov orosz népmeséi magyarul, Nagyvárad, 1948);
  3. Árad a falu (versek, 1949);
  4. Bomlik a rügy (versek, 1950);
  5. A csere (novella, 1951);
  6. Új betűvel (versek, 1951);
  7. Szépülő hazánk tájain (versek, 1952);
  8. Balogh Eszti hajnala (ifjúsági regény, 1954);
  9. Válogatott versek (1954);
  10. Csali gróf (regény, 1955);
  11. Zölderdő fia (mesék, 1955);
  12. Dicsekedő Habakuk (versek Deák Ferenc rajzaival, 1956);
  13. Pacsirta rebben fel (versek, 1956);
  14. A szürke kos (elbeszélések Andrásy Zoltán rajzaival, 1957);
  15. Krizantémok (versek, 1960);
  16. Tücsökhegedű (gyermekversek, 1961);
  17. Fenséges adósság (válogatott versek, 1962);
  18. A tavasz harangja (gyermekversek, 1964);
  19. Tanúként (versek, 1964);
  20. Horváth István legszebb versei (Lászlóffy Aladár előszavával, 1967);
  21. Harmat a fűszálon (versek, 1968);
  22. Nyomok porban, hóban (elbeszélések, 1969);
  23. Egy gyöngyszem, két gyöngyszem (Ózdi népmesék, 1970, 1975);
  24. Tornyot raktam (versek, 1972);
  25. Örvénylő harmatcseppek (elbeszélések, 1976);
  26. Ütközők között (versválogatás, Budapest, 1983);
  27. Le-válthatatlan őrszem (versválogatás, Cseke Péter előszavával, Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1983).
Magyarózd
Magyarózd "Ózdot érdeklőleg okmányi tudósításunk is messze korra felhat, mert 1227-ben Ambrus ózdi lelkész említtetik."Orbán Balázs