Barcsay Jenő

2019.01.14 (Katona) - 1988.04.02 (Budapest)

Életpályája

Festő, grafikus, kétszeres Kossuth-díjas(1954,1985), érdemes művész(1964), kiváló művész(1969). Erdélyi fejedelmi család leszármazottja,de szegénységben nevelkedett. Körjegyző apja (Barcsay Boldizsár) és egyik nővére lelkibetegségben szenvedett, apja később öngyilkos lett. Anyja, Kabdebó Irén tíz gyermeket szült, hatan még gyermekkorukban, szigorló orvos öccse 24 évesen tüdővészben halt meg. Barcsay a festészeti munkára hivatkozva nem alapított saját családot, 103 évet megélt anyjának és nővéreinek volt a támasza.Gimnáziumi tanulmányait Kolozsváron, Szamosújváron és a nagyenyedi (Bethlen) kollégiumban végezte. Zenésznek készült, zongora leckéket vett. Festőtehetségét Gulyás Károly tanár fedezte fel, aki Soófalvy Illyés Sándorhoz ajánlotta be. A jómódú erdélyi úr vállalta budapesti taníttatásának a költségeit, azonban csak egy éven át tudta támogatni, mert az I. világháború utáni gazdasági válságban a vagyonát elvesztette.

1918-ban behívták katonának, de kétoldali tüdőcsúcshurut miatt leszerelték.1919-ben Magyarországra jött és beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Magyar Képzőművészeti Főiskolára.Első mestere Vaszary János volt.Tőle Rudnay Gyulához kéredzkedett, amiért Vaszary éveken át nem fogadta a köszönését. Rudnay Gyulával minden évben művésztelepekre jártak. 1923-ban Gyöngyösön dolgoztak, itt festette azt a képet, amelynek kapcsán először érezte, hogy festő lett, mert akkor érezte meg először a síkon a teret, a harmadik dimenziót, ötvözve a lélek, a belső tartalom megjelenítésével. Rudnay ebben a képben ismerte fel igazán tanítványa tehetségét.(A falu bolondja, Szentendre, Barcsay Múzeum). A következő évben Makóra mentek. Itt ismerte meg Endre Bélát, a kitűnő alföldi festőt.Tanárai közül Lyka Károly tett még rá nagy hatást, az elődök és a kortársak közül Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Szőnyi István és Nagy István. Lykával és Endre Béla erdélyi festővel később életre szóló barátságot kötött.1925-ben készítette azt a rézkarcot, a fiúfejet, amely még a párizsi hatások előtt, de már ösztönösen, szinte kubista eszközökkel bontja síkokra a formát, az emberi arcot és ezek a síkok éles metszésben találkoznak a portrén. 1926-ban egyéves ösztöndíjjal Párizsba utazott. Párizsból öccse súlyos betegsége és halála miatt hazautazik, visszatérve nem találta helyét Párizsban. Az ösztöndíj második felében Olaszországba utazott, Peruggiába, Rómába, Assisibe és Firenzébe látogatott. Az utazás életre szóló élményekkel látta el, amelyek majd az ötvenes évek közepén készült festményeinek lesz egyik alapforrása. Mindig hangsúlyozta, hogy a latinos expresszionizmus áll közel hozzá, szemben a némettel. 1929-ben újra megpályázta az ösztöndíjat, amit kivételesen meg is kapott. Második útja során tudatosan tanult.Az 1928-ban megalakult Szentendrei Festők társaságához 1929-ben csatlakozott. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc iskolában könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított pék-, fodrász-, géptechnikus stb. tanulóknak. A pénzből függetleníteni tudta magát, nem szorult rá a giccsfestésre.A háború alatt többször is behívót kapott, de nem került frontszolgálatra, a kiképzések után hazaengedték. Egy ízben felkereste Farkas Istvánt, akin üldöztetése miatt segíteni próbált.

1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi István a Magyar Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan professzora lett. Intenzíven rajzolni kezdett, hogy tudását fejlessze. A Főiskola tanára volt egészen nyugdíjazásáig. Halála után termet neveztek róla el.

1949-ben nővére lánya halott gyermeket szült, TBC-ben hamarosan meghalt, nővére idegszanatóriumba került. Barcsay ezt az évet élete legnehezebb időszakának nevezi. Ebben az időben jelentkezett első monumentális munkájával.

1953-ban megbízást kapott az anatómiai tankönyv (Művészeti anatómia) megírására. Néhány hónap alatt különböző méretekben kétszer is megrajzolta a könyvet. A nyomdászati munkákat személyesen felügyelte. A könyv „Az év legszebb könyve” kitüntetést nyerte el, Barcsay Kossuth-díjat kapott.

Az 1960-as évektől számos nagyméretű mozaikot készített (Asszonyok c. mozaik Miskolcon, Nemzeti Színház előcsarnoka, újpesti fürdő, szentendrei városháza). A mozaikkartonokból 1966-ban az Ernst Múzeum rendezett kiállítást. 1969-ben megbízást kapott a szentendrei kultúrház mozaikjának elkészítésére. A munkához muranoi üveget használt és először készített aranyból hátteret.

Élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt nehezen dolgozott, de az ecsetet nem tette le. 88 évesen érte a halál.

Művei

Kiállítások-Egyéni:

    * 1925, Ernst Múzeum, Budapest
    * 1936, Ernst Múzeum, Budapest
    * 1941, Ernst Múzeum, Budapest
    * 1932, Tamás Galéria, Budapest
    * 1944, Alkotás Művészház, Budapest
    * 1947, Művész Galéria, Budapest
    * 1957, Nemzeti Szalon, Budapest
    * 1964, XXXII. Velencei Biennálé, Velence (Csohány Kálmánnal, Segesdy Györggyel)
    * 1966, Ernst Múzeum, Budapest
    * 1967, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
    * 1969, Ferenczy Múzeum, Szentendre
    * 1970, Műcsarnok, Budapest
    * 1971, Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
    * 1972, Helikon Galéria, Budapest
    * 1975, Hatvani Galéria, Hatvan
    * 1975, Magyar Kultúra Háza, Varsó
    * 1976, Uitz Terem, Dunaújváros
    * 1977, Vörös Kápolna, Balatonboglár
    * 1982, Műcsarnok, Budapest
    * 1984, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
    * 1985, Műcsarnok, Győr
    * 1985, Dürer Terem, Gyula
    * 1986, Műhely Galéria, Szentendre
    * 1987, Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét

Csoportos

    * 1945, Európai Iskola kiállításai, Budapest
    * 1947, Európai Iskola kiállításai, Budapest
    * 1966, Exposition de Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois du Xe au XXe siecle, Párizs
    * 1968, Ungarische Kunst der Gegenwart, Museum Volkwang, Essen (Német Szövetségi Köztársaság)
    * 1969, I. Nürnbergi Biennálé, Nürnberg (Német Szövetségi Köztársaság)
    * 1970, II Festival International de Peinture (Nemzetközi festészeti fesztivál), Cagnes-sur-Mer, Franciaország
    * 1976, XXXVII. Velencei Biennálé, Velence
    * 1980, XXXIX. Velencei Biennálé, Velence

Köztéri művei

    * Márványmozaik, 1964, Miskolc, Miskolci Egyetem Központi Könyvtárának aulája
    * Márványmozaik, 1968, Budapest, Nemzeti Színház
    * Márványmozaik, 1970, Szentendre, Művelődési Ház
 

Elismerések

    * 1938 Zichy Mihály grafikai díj
    * 1954 Kossuth-díj
    * 1955 Tornyai-érem
    * 1964 Érdemes művész
    * 1967 Pro Arte-díj
    * 1969 Kiváló művész
    * 1983 SZOT-díj
    * 1985 Kossuth-díj

Hivatkozások