Farsangolás Beresztelkén

Népszokás

Éltető hagyomány. A faluban élő legidősebb emberek, az egykori résztvevők úgy emlékeztek, hogy a fársángolás egy régi örökös hagyomány, amely nagyapáik idejében is megvolt. Gyermekkoruk nevezetes emléke, mert akkor még nagyobban, még cifrábban tartották, mint napjainkban.

A könyv (Akiket fog a figura) az 576. oldaltól a 611-gyel bezárólag taglalja a púpos-napi farsangolást Beresztelkén. Barabás László adatközlői �" Hegyi Zoltán (1920), Csuka Rezső (1925), Müller Sándor (1926), Brassai Ferenc (1927), Brassai Tibor (1927), Farkas Ferenc (1932), Bálint Mihály (1947), Bakos Erzsébet (1966), Torkos Sándor (1968), Demeter Aranka (1965) csak a fiatalabb évjáratúakból találni egyet-kettőt, egyébként nagyszülők, szülők, gyermekek templomozás utáni másodgyülekezete issza a tanár úr szavait. Nézzünk néhány részletet a kötetből:

Mik régen valának. A lovas, szekeres és gyalogos felvonulás rendszerint a felszegből, a református templom környékéről indult. A szereplők otthon felöltöztek, elkészültek és egy kijelölt háznál gyülekeztek. Kora délután kezdődött és estéig bejárták a Nagy utcát és a mellékutcákat, a magyar falurészt. Folytatólagosan végigmentek a főúton a malomig, és befordultak az Alszegbe (Oláhszerbe) is, ahol inkább román családok laktak. A visszaemlékezések szerint mindenütt jól fogadták őket, az egész falu az utcán vót. * Gyakori volt a bubás szekér. Többen úgy emlékeznek, hogy a babás szekér a Maros menti Sárpatakról került Beresztelkére a második világháború előtt, ők szokták ezt hordozni, s egy Buksa nevű kovácsmester készítette először Beresztelkén. Mások viszont már a 30-as években, gyermekkorukban is látták Beresztelkén. A ló vontatta szekér vagy taliga után egy rönköt kötöttek, s arra egy kereket szereltek úgy, hogy a széle érje a földet. A fiú lába közé falloszként egy murkot kötöttek. Menet közben a bábuk a kerékkel együtt forogtak. Néha két kereket is szereltek a rönkre, akkor négy bábu forgott, két pár ölelkezett. * A házakhoz és a fonókba jártak rendesen felöltözve menyasszonynak és vőlegénynek. Sok maszkara kísér-te őket. A menyasszony és a vőlegény szép fársángok voltak, szépen felöltözve, nem csak úgy, egyszerűen, hogy menyek bé fársángolni. Férfiak vagy nők szép ruhában, bricses nadrágban, csizmában. Álarcot tettek. A fiúk felöltöztek leánynak, a leányok legénynek. csak arról tudták meg, hogy férfi vagy nő, hogyha megtapogatta valaki, különben nem tudták. Végigjárták a fonókat, táncoltak egymással, és megtáncoltatták a házbelieket is. (Csuka Rezső, sz. 1935., gyűjtés ideje: 1993.) * Beresztelkén valódi medvebőrbe bújt a játékos. Itt örültek a medvefársángnak, az asszonyok bújtak a medve alá. Azt tartották: Ha bejön a medve a fonóba, meglesz a szaporulat a faluban. * A medve érkezését nagy dobogás, zörgetés előzte meg. A fonóba hozott gyermekek az asztal alá bújtak, az asszonyok közül néhányan a székek mögé húzódtak. A medvét a gazdája kötéllel vezette a fonóba, botjával finoman ütögette, biztatta. A medve nagyokat lépve és ugrándozva először a gyermekeket ijesztgette, majd figyelme az asszonyok felé fordult. Az asszonyok húzódoztak, de hagyták magukat. Az egyik asszony elkiáltotta magát: „Jó, hogy jött a medve. Ha nem jön a medve a fonóba, nem lesz szaporulat a faluba." A medve eddig két lábon járt. Most négykézlábra ereszkedett úgy, hogy a hasa alatt bőven legyen hely.

�" Menjetek, na! �" szólt az előbbi asszony, de nem is kellett sok biztatás. Három fiatal asszony szintén négykézlábra ereszkedett, és egymás után a medve hasa alá bújtak. A medve meg- megsúrolta az asszonyok hátát, s közben párosodást utánzó mozdulatokat tett. Mind a részt vevő asszonyok, mind a többi fonóbeli asszony élvezte a játékot, egész testüket rázta a kacagás. * Az egész jelenetből kiviláglik, hogy az adott közösség tudatában a medve termékenységi szimbólum.

 

Hivatkozások