Visai ballada

Népdal

1.
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg,
Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa bé strázsába!

2.
Édesanyám, én strázsába nem állok,
Amott jönnek a gyulai zsandárok,
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.

3.
Felugrott a bársonyszőrű lovára,
Kivágtatott a gyulai pusztába.
Lova lába megakadt egy fenyőben,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

4.
Zsandár urak, arra kérem magukat,
Eresszék el csak a jobbik karomat.
De a zsandár azt válaszolta rája,
Vasat veretek mind a két karjára.

5.
S le az utcán, szép csendesen lefelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Oda leszek életfogytig bezárva.

6.
Három levelet írok az anyámnak,
Küldjön párnát szegény Sándor fiának.
De az anyja azt válaszolta rája,
Göndör haja legyen az ő párnája.

7.
S megizenem én a feleségemnek,
Viselje gondját mind a két gyermeknek.
Se mesternek, se kondásnak ne adja,
Legyenek betyárok, mint volt az apja