Vajdaszentiványi csujogatások

Népdal

rúgd ki lábam rúgd ki most
édes borom segélj most

édes vót az anyám teje
keserű a prófont bele

aló lábam kanyarodj
hargasinam le ne rogyj

csukros szegfű havadi
szeret ingem valaki
de ne kérdje akárki
titkos az a valaki

mennyi leán mind szeretöm
olyan az én természetöm

sárga murok ződ ugorka
szökjünk mint a kecskebéka

a szeretőm aranyalma
se nem szőke se nem barna
nincs hat ökröm csak kettő
ingöm úgyis szeret ő

ezt a leánt elkíséröm
mához egy hét meg is kéröm

ó te kicsi kontytalan
mé vagy olyan csintalan

ez a kicsi szögelet
megér sok más ezöret

a leánka szótalan
tejes kása sótalan

éfjak vagyunk s nem tehetjük
hogy a leánt ne szeressük

nem tűrök több buszuságot
tovébb rúgom a világot

a kalapom férevágom
kikapok én a világon

hozd el isten szombat estét
a vasárnapot es esmét
e két napon gyöngy életem
a rózsámmal vígon élem

ucu lábam ne hibázz
ha nem deckás es a ház

fére tőlem búbánat
búzát vágok nem nádat

tizenhárom récetojás
enyém vagy te küs rokolyás

háromszéken gelencén
nekem es van egy récém

adj egy kicsi tágasságot
hogy csináljak bolondságot

fényes csizma pantaló
beleugrék egy nagy ló
kákatermő sáros patak
hidd meg rózsám hogy elhagylak

ördög vigye a vendéget
másnak vettem feleséget

ha elmenyek az erdőre
más fekszik a lepedőre

kapud előtt mély árok
többet hezzád nem járok

húzd ki cigán ne csak félig
ne csípd-harapd el a végit

édes kicsi kerekem
fordulj egyet előttem

ne haragudj ne ne ne
me pogácsa me me me

rezes villa rezes kés
jöszte kéncsem táncolj tés

ne nézz rózsám a szemembe
meghalok szégylletembe

ez az enyém ezt nem hagyom
aki kéri megalkuszom

nosza rajta legények
én is nektek segittek

teremtette küs barnája
be sok csókot hinték rája
kit káromra kit hasznomra
kit más ember buszujára

iccu kicsi lóg a csicsi
nekünk es kell egy-egy kicsi

nem aludtam csak egy szikrát
eljádzottam az éccakát

fogdsza meg forgasd meg
téringesd meg lógasd meg