Nem úgy van most, mint volt régen

Népdal

Magyarszovát

Nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt.

Aki volt az rég elhagyott,
szebbre vágyott mint én vagyok,
szebbre vágyott de nem kapott
még olyat se mint én vagyok.


Azt gondoltam míg a világ,
mindig ég a gyertyavilág,
de már látom hogy elalszik,
halálomat sokan lesik.
Azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat,
de én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg.

Azt gondoltam eső esik,
de csak a szemem könnyezik,
az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső.
Hull előmbe hull a földre,
hull a gyászos kebelembe,
árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon.