Mezőkeszüi Csujogatások 1

Népdal

Ez a kicsi szegelet,
Megér háromezeret.

Táncoltassál meg ingemet,
Mer én néked megfizetek,
Vagy pénzben, vagy gabonában
Vagy egy éjjel benn az ágyban.

Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát, annyit szeret,
De a szívem olyan igaz,
Ezer közül egyet választ.

Magos fán terem a fiszek,
Én a legénynek nem hiszek,
Százszor esküszik napjába,
Mást ölel minden órába.

Nincs édesebb a nádméznél,
Sem huncutabb a legénynél,
Este a lányt megcsókolja,
Félrefordul, kikacagja.

A szeretőm a tavalyi
Megint akar udvarolni
De én meg nem bolondultam
Hogy szeressem kit meguntam

Vagy két hete vagy három
Eveszett a gúnárom
Gúnáromnak a jegye
A lába közt fekete

A földvári csorgó víz
Olyan édes mint a míz
Énis ittam belőle
Szerelmes lettem tőle

Fehér fuszulykavirág
Gyere rózsám napvilág
Hadd üljek az öledbe
Hogy nézzek a szemedbe.

Nacsak nacsak legények
Jaj de lassan veritek
Odamegyek segítek
Mindjárt jobban veritek.

Még azt mondja a retek
Hogy én sokat szeretek
Nem jól mondja a retek
Mer én egyet szeretek.

Három Kislány a réten
Virág van a kezében
Nem kell nékem a virág
Csak az aki csókot ád.

Házunk előtt méy verem
Benne él a szerelem
Kinyittatni nem merem
Mert kiszáll a szerelem!

Nem kell nékem tanítani
hogy kell szeretőt tartani
megtanultam én azt régen
esztendeje múlt a télen.

Ez a legény olyan szép,
Mint a három lábú szék,
De csak azért olyan szép,
Három lábú mint a szék!

Ez a legény olyan forma,
Mintha bivar borjú volna,
Nem is asszony csinálta,
Bivaly szarta kinjába,
S ha kihajtják a mezőre,
Messze hallik a bőgése.