Füzesmikolai ortodox kolostora

Templom
Füzesmikolai ortodox kolostora
Település:
Jelenlegi egyház:
ORT
A községtől 2 km-re van a híres füzesmikolai kolostor, gyönyörű, festői környezetben, melynek megalapítója egy Niculae nevű remete volt a XIV. század folyamán.

Története

Az egész kolostoregyüttes magába foglal egy kis fatemplomot, egy új búcsújáró templomot, valamint egy múzeumépületet ikonosztázfestő műhellyel.

A kis fatemplom első okleveles említése 1552-re tehető, bár előzőleg is már állhatott. Szerkezetileg egy ún. pronaoszból (előhajócsarnok, a nők misézőhelye), naoszból (főhajócsarnok, a férfiak misézőhelye) és az oltár mögötti helyiségből áll, ahová csak egyházfiak léphetnek be. A pronaoszt oszlopok választják el a naosztól. A naosz feletti kupolája bizánci jellegű, négyszögbe foglat köralak; ebben, valamint mind a négy falában számos bibliai jelenetet ábrázoló fafestmények vannak.

A fatemplom érdekességét fokozzák a helyben festett üvegikon díszítések. A kis fatemplom az évszázadok folyamán több javításon ment át; 1714-ben Korniss gróf renováltatta, majd az 1973-as leégése után újjal kellett pótolni.

 

Leírása

Az új kőtemplom 1875-79 közt épült és három harangot foglal magába. A templom további művészi faragványai a régi hagyományt folytatják.
A kolostor új múzeumépületében kegyszerek, régi bibliák, fa- és üvegfestmények, Korniss domborműve (az ún. egyszarvú unikornis), Varlaam prédikációskönyve 1643-ból, stb. láthatók.

A kolostort a Csodatevő Mária szentképe teszi híressé. Ezt a festményt 1680 körül nagyiklódi Lukács főpap festette. Jelentős szerepe az lett, hogy az 1699-es osztrák katonaság betelepedésekor könnyezni kezdett, s 26 napig egyfolytában könnyezett. Azóta lett a kolostor Mária-napokon búcsújáró hely, s a szentkép a „könnyező Mária” jelzőt is felvette.

A templom 1699-től 1948-ig görög katolikus rendeltetésű volt; jelenleg görögkeleti. A szentkép többször is kölcsön volt adva, a II. világháború idején eltűntették, több másolat készült róla (egyik példánya a kolozsvári piarista templomban látható), míg 1990-ben újra megkerült, s jogos helyére került vissza. Évente Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 15-én) mintegy 300.000 búcsújáró látogat el ide.
 

Források

Szőcs Miklós: Középkori műemlékek Észak Erdélyből (Erdélyi Gyopár, 2oo3.)