Csittszentiváni református templom

Templom
Csittszentiváni református templom
Település:
Jelenlegi egyház:
REF

Templomáról és egyházközségéről a pápai tizedjegyzék tanúskodik. Eszerint 1332-ben Benedek plébános 6 régi banálist és 10 kicsi banálist fizet. 1334-ben Péter plébános 1 garast, majd külön még 2 régi banálist. 1335-ben Péter 4 banálist. A középkori templom közös volt Csittfalvával, Malomfalvával és Sóspatakkal. Nem is a mai Csittszentiván területén állott, hanem az elpusztult Csittfalván, ahol Szentiván és Malomfalva között fekvő „Templomdombja" emelkedik.

Története

Maga a templom Csittfalvával együtt elpusztult. Csittfalva az 1603. évi Basta-féle összeírásban már mint elpusztult falu szerepel. Noha az 1567. évi összeírásban még megvan, 1635-ben már nem is említik.

A templom romladozó állapotban tovább bírta. 1648-ban ugyanis a csittszentivániak felszólítják a csittfalviakat, hogy a pusztulófélben levő kőtemplomot közös erővel állítsák helyre és ahhoz a malomfalviak is járuljanak hozzá harmadrészben. Ezt az arányt sokallják a malomfalviak és a templom kijavítása elmarad s tovább romladozik. A csittszentivániak is lemondanak a javításról és maguknak 1687-ben fatemplomot építenek s áthozzák a romladozó templom harangjait is, de már nem is a templomból, mert a marosvásárhelyi zsinat szerint a földben volt elrejtve; a zsinat határozatban ad engedélyt, hogy kiássák és használatba vegyék, fenntartva a csittfalviaknak a jogot, hogy visszakapják, ha a templomot és tornyot megépítik.

1692-ben a malomfalviak nevében Barcsai Péter és felesége, Nemes Zsuzsánna visszakövetelik a harangokat, de a feltétel nem teljesül: a templom végérvényesen elpusztul.

Leírása

A harangból 1848-ban ágyút öntenek. Egy régi harang még megmarad, amelynek formája elárulja régiségét, de felirat nem közli korát.

A XIX. század közepén még éltek olyan öreg emberek, akik látták a templom romjait. 1687-ben épített fatemplomuk nem volt hosszú életű, mert 1763-ban a malomfalvi valószínűleg urasági - imaházban végzik az istentiszteletet. A volt fatemplom helyén 1789-ben építik fel tornyos kőtemplomukat. Az ismert okleveles adatok szerint Csittszentiván és Csittfalva középkori lakói mind katolikusok voltak, mert más egyházról abból az időből semmi adat nincs. Ezt támasztják alá a helynevek: Barta tava, Csere, Hahó révpartja, Látom tövise, Nagy Vápa, Tökés; 1579-1687 között Szénafű, Dörgős pataka, Csákvára, Pad, Dörgő csorgó, Nagykésaj, Kiskésaj, Füvesvápa tető, Bongor, Nagyvápa, Puszta szőlőtető, Nagy-Almás, Kis-Almás, Garat, Vad erdőpatak, Térblei patak, Cserepatak. A hívek a reformáció után reformátusok lesznek és azok is maradnak.

Hivatkozások