Bethlen Református templom

Templom
Bethlen Református templom
Település:
Jelenlegi egyház:
REF
Építés ideje:
1332

A plébániatemplom története 1332-ra vezethető vissza, amikor a pápai tizedjegyzékben feltűnik Bertalan papjának a neve.

Története

1334-ben Pál plébánosával találkozunk a forrásokban, 1447-ből pedig Miklós nevű lelkészét ismerjük.

A bethleni Szent János templom közvetlen említésével csak 1433-ban találkozunk, amikor  IV. Jenő pápa (1431�"1447) János fia Bethlen Gergely (1414�"1450) kérésére, többek között, ennek a plébániatemplomnak is búcsúlevelet adományozott. Könnyen elképzelhető, hogy az említett búcsúengedély a templom építésével függött össze, ám közelebbi adatokkal nem rendelkezünk a jelenlegi épület előzményeiről. A napjainkig fennmaradt késő gótikus részletek (a hajó nyugati kapuja, a szentélyben levő szamárhátíves fülkék, az ablakkeretek) ugyanakkor valamivel később, inkább a 15. század végére datálhatók. Ebből az időszakból származik a templom déli falán elhelyezett Bethlen Antal fia, Gergely síremléke is, aki 1500-ban hunyt el és talán a szentély alatti kriptába temettetett. A 16. században Bethlen plébániatemploma unitárius lett, 1615�"1620 tájától pedig a református felekezetet szolgálja.

Leírása

1771�"1772 között gróf bethleni Bethlen Lajos (1714�"1779) megbízásából jelentős felújításon esett át, melynek a jelenlegi barokk részleteit köszönheti. A szamosújvári Ertel György kőművesmester közreműködésével megépült a templom boltozata, padlóját újrarakták, és ekkor készült a falazott kőszószék is. Bútorzatát Henne József asztalosmester festette újra. A hangvetőt egy évvel később, 1773-ban faragtatta valószínűleg Bethlen Lajos öccse, Gergely (1717�"1792). A 19. században ismét javították és bővítették a templomot. Az egykori fa harangtorony helyett, részben a romos szészármai templom köveinek felhasználásával, 1847�"1854 között felépítették a templom nyugati homlokzatához illeszkedő új harangtornyot. Gr. Bethlen Pál adományozta a toronyórát, gr. Bethlen Ferenc és özvegy Bethlen Károlyné pedig a toronygombot. A torony nyugati homlokzatába, továbbá a templom déli bejáratába a szészármai romból hozatott, késő gótikus kapukereteket építették be. Az 1880-as években ismét javították a templomot. Az 1970-es években kicserélték a 18. századi harangokat.

Hivatkozások

Források

Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. II. Deés, 1901, 185�"187.
Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927. 37�"38, 531�"533.
Hints Miklós: Műemlékek nyomában a Melles mentén. Művelődés, 41/1992, 8. sz. 33.
Entz Géza: Erdély építészete a 11�"13. században. Kolozsvár, 1994. 78.
Entz Géza: Erdély építészete a 14�"16. században. Kolozsvár, 1996. 244, 319.
Szabó Attila:  Bethlen építészeti műemlékei. Kolozsvár, 2001. (szakdolgozat, kéziratban).