Sáromberki Teleki kastély

Kastély
Sáromberki Teleki kastély
Település:
Építés ideje:
1769
A kastélyt Teleki Sámuel gróf az ugyanilyen nevű, híres Afrika-utazó dédnagyapja építtette 1769-ben.

Építése

gr. Teleki Sámuel

Története

Az építéstörténet Teleki Sámuelnek (1739–1822), a művelt mecénásnak, a marosvásárhelyi Téka alapítójának személyével áll összefüggésben. Sáromberke a 18. század derekán került a későbbi kancellár birtokába, és a házasodni készülő fiatal gróf 1769–1770-ben építtette meg a kastély északi szárnyát, melynek néhány év múlva, 1773–1774-ben déli párja is elkészült.
A tervező kilétére nem sikerült fényt deríteni (a 18. századi leltárakban folyamatosan szereplő „sá-romberki delineatio”, úgy tűnik, elveszett), így egyelőre nem tudjuk, hogy a két egymással párhuzamos, azonos homlokzati kiképzésű szárnyból álló barokk épületegyüttes szokatlan elképzelése kitől származik.
A birtokközpont fejlődése már a kancellár életében bővítéseket vont maga után, de az együttes mai formáját a 20. század elején nyerte: Möller István (1860–1934), a budapesti műegyetem tanára és a magyar műemlékvédelem kimagasló alakja 1912-ben tervezte a kancellár dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Sámuel számára a 18. századi szárnyakat összekötő, neobarokk jellegű központi épületrészt.
A hetvenes években, a kastélyépítést közvetlenül követő időszakban talán még marosvásárhelyi mesterek készítették a család számára a használati tárgyakat, de 1777-től Teleki felfelé ívelő hivatali pályája változó állomásain (Szebenben, Nagyváradon, Bécsben) a birodalom legfejlettebb kézműves központjaival került kapcsolatba, ami megnövekedett reprezentációs igényeivel társulva színvonalas megrendeléseket eredményezett.
Mivel az emlékanyag a második világháború idején szinte teljesen megsemmisült, végképp megállapíthatatlan, hogy tárgyak milyen arányban érték meg a 20. századot.

Az államosítás után

1945 januárjában az Erdélyi Múzeum-Egyesület megbízásából a háborús károk számbavételére Sáromberkére utazó Bözödi György elszomorító állapotokat tapasztalt a kastély környékén: a berendezést széthordták, a festmények java részét széttépték vagy szétlopkodták, a családi levéltár anyagát a front átvonulása idején hadifoglyok alá rakott alomként, a későbbiekben tűzgyújtóként hasznosították.
Schaff Jenő, az uradalom egykori intézője azonban 17 darab festményt, javarészt portrékat sikeresen megmentett a pusztítás elől. A berendezés maradék darabjai fel-felbukkantak még a század második felében: az ötvenes években a helyi néptanács adományozott nagylelkűen a csíkszeredai Izbânda Állattenyésztési Vállalatnak a kastély bútorzatából egy 1653-ban készült pisai, valamint két 18. századi asztalt („furnérozva, gipsz mintákkal ellátva”), a hetvenes években Szépréti Lilla látta a kancellár íróasztalát és négy Mária Terézia-stílusú széket egy kanapéval együtt Sáromberkén a már említett Schaff Jenőnél, 10 de ezeknek a nagy muzeális értéket képező tárgyaknak a sorsáról semmit nem tudunk.
Teleki Samu trófeagyűjteményének egy része a görgényszentimrei erdészeti iskolaközpont tulajdonába került, egy nagyméretű kora klasszicista falitükör és egy barokk ebédlőszekrény a Sáromberki Néprajzi-Falutörténeti Múzeum gyűjteményében található, mindkettő a helyi kultúrotthonban vészelte át a 20. századot.

Leírása

A kastély kertje

A Biró által még látott, napjainkra teljesen tönkretett kastélypark előzményei is Teleki Sámuel korára nyúlnak vissza: Andreas Koppmann, Leerch Ferenc, Frantz Jarschel kertészek tevékenységéről vannak adataink a 18. század nyolcvanas éveiből.

Hivatkozások