Nagyernyei Bálintitt kastély

Kastély
Nagyernyei Bálintitt kastély
Település:
Építés ideje:
19. század

A falu a Maros bal partján Marosvásárhelytől 9 km-re északkeletre fekszik, az Ernye-patak Marosba való torkollásánál. A többutcás település keleti részében emelkedő magaslat lábánál húzódik a Marosvásárhelyt Régennel összekötő országút, tetején pedig a 19. század elejéről származó Bálintitt kastély áll.

Építése

A Bálintitt család

Története

Nagy Bálintot tartják a Bálintitt család alapító tagjának. Az ő nevéből származik a Balintitt név - ahogy azt I. Lajos királynak 1349. évi oklevele említi. I. Lajos itáliai táborozása alkalmával - hol Nagy Bálint is, mint hadvezér jelen volt - a király Nagy Bálint nevét Balintittra változtatta, s báróságra emelte. Bálintitt István Lippa és Zólyom várának volt a kapitánya. Valószínűleg a török előretörés veszélye elől, kevéssel a Telekiek előtt, települt Erdélyországba a család. Nagyernyét „nemes-faluként” tartjuk számon, mert a tövisi báró Bálintitt családon kívül több nemesi ranggal bíró család is élt itt.

Az államosítás után

A nagyernyei kastélyépület - amelyben általános iskola működik - elhanyagolt ugyan, de valószínűleg nincs közvetlen veszélyben. A kert pusztulófélben található, még meglévő történeti elemekkel. A park jelenlegi növényállománya változatos, a fajtaválaszték az öreg tölgyektől a friss beültetésű tujákig széles skálán mozog.

Leírása

Bálintitt báró késői barokk modorban építette kastélyát. Az 1800-as évekre jellemzően itt is - akárcsak az erdélyi kastélyok egy részénél - a kor ízlésének megfelelő átépítések történtek, neogótikus formába. Erről regél Orbán Balázs, amikor „b.Bálintith Józsefnek egy gyönyörű műkert közepén emelkedő gót modorú kastélyá”-ról ír. Nagyernyén azonban nem maradt meg sokáig az új forma, mert a gótizáló zsalugáteres ablakokat leszedték és a kastélyon további átalakításokat is végeztek. Az eredetileg U alaprajzú épület főhomlokzati hosszán, a baloldali sarkot emeletesnek építették ki s az emeleten a rizalit tengelyében egy öntöttvas konzolos erkély is készült, amelynek nyílását átalakították később ablakká. „Nagyernyén a ház 18 szobából állott. A szalon nagy és szép volt, két dór oszloppal és arcképekkel. A könyvtár kb. 15 000 könyvet tartalmazott: magyar, német, francia és angol nyelvűeket, sok régi orosz író műveit is, német fordításban.

A kastély kertje

A kastély előtti domboldalon terült el tájképi parkja, melynek maradványai az egykori halastóval ma is jól láthatók. Nem sokat tudunk a tulajdonos Bálintitt György által tervezett kastélykert eredeti képéről. A park kiterjedt lehetett, aranyhalakkal betelepített tavát csónakázásra is használták, egyes leírások szerint hattyúk is úszkáltak benne. Elöl a teraszt szarvasagancsok és kitömött siketfajdok díszítették. Nyáron meg sok, sok virág.

A park is gyönyörű volt, benne egy nagy és egy kis csorgó, az alsó részében pedig egy nagy tó, tavirózsákkal. A múlt század végén még hattyúk is úszkáltak benne”. A kertben két virágház is épült, melyek telente Bálintitt József (1851-1922) kedvelt tartózkodási helyei voltak. A kertből a kastélyba felvezető íves út a veranda előtti lépcsőfeljáróhoz csatlakozott. A kastély és a falu 19. századi feltételezhető formáját Greguss János rajza alapján rekonstruálhatjuk. A dombtetőn álló kastélyépület előtt ábrázolt növényállomány beállt tájképi kertre utal.
A kastély előterében, ennek baloldalán jegenyenyárak (Populus nigra var. „Italica”) sora látszik. A jegenyenyár a tájképi korszak egyik legkarakteresebb fafaja, mely tulajdonképpen a fekete nyár egyik válfaja. Rapaics szerint a Balkánon és Itálián át jutott Európába, ezért nevezik olasz nyárfának. Elsősorban Napoleon korában terjedt el, aki olaszországi hadjáratai során annyira megkedvelte, hogy ahol utakat épített, ott mindenütt jegenyenyárral szegélyezte azokat. „Ilyen fák nagy számmal sorakoznak és szép sétányt képeznek a tatai kertben a tó felé, amely az Eszterházy-féle díszkert, mint itt közönségesen nevezik, angol kert ékessége. Komárom megyében és másutt is több is látható, egyesek akkorák mint valami cédrus vagy jegenyefenyő”.

A Greguss féle ábrázolás érdekessége, hogy a viszonylag kis látószögben három templom jelenik meg. Ennek a nagy templomsűrűségnek az a magyarázata, hogy Nagyernye az erdélyi vallási sokszínűség eleven példája: a lutheránuson kívül minden erdélyi vallásfelekezetnek volt temploma a faluban. Amire a kép nem ad választ, az a III. Katonai Felmérés térképszelvényén a tó keleti partján feltüntetett épület/építmény. Ennek nyomai ma már nem láthatók, rendeltetését nem ismerjük. Mindemellet feltételezhető, hogy tóparti kiülő, esetleg kútház lehetett.

A Bálintitt családnak az 1910-es években több birtoka volt a Marosterén: Nagyernye, Jobbágyfalva, Kebele. Volt birtokrésze Marosszentgyörgyön is. Az ernyei birtok nagyobbik része a Maros mellett, a Várheggyel szemben terült el, 1600 katasztrális holdon. A birtokot Bálintitt György vezette, aki a koronkai gróf Tholdalagi Ilát jegyezte el, két héttel az esküvő előtt azonban, ismeretlen okoknál fogva, főbe lőtte magát.
 

Hivatkozások