Bonchidai Bánffy Kastély

Kastély
Bonchidai Bánffy Kastély
Település:
Építés ideje:
1437
Erdély egyik legnagyobb, az évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya. Gyakran hivatkoznak rá úgy mint Erdély Versailles-a.

Építése

Bánffy Dénes

Története

Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építeni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.

Az államosítás után

A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. Az államosítás alatt a karbantartás teljes hiánya miatt a kastély épülete súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a kastélyt építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból, melyek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag lerakatként használták a kastélykertet pedig legelőként, az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.

 

Leírása

Elődje, az Ulászló korabeli vár alapjain a 16. század első harmadában itt egy nagyobb nemesi kúria volt. Anyagának felhasználásával és annak helyén a dobokai vár elhordott köveiből Bánffy Dénes a 17. században felépítette a négyszög alaprajzú, négy sarkán kerek tornyokkal erősített, belső udvaros reneszánsz várkastélyt.
A kastélyhoz tartozott egy nagy félköríves előudvar (külső udvar) és a malomcsatorna felőli kaputorony, melyet az utolsó szakaszán felvonható fahídon lehetett megközelíteni. A Rákóczi-szabadságharcban erősen megrongálódott épületet Dénes fia, György (az erdélyi fejedelemség főkormányzója) még késő reneszánsz stílusban felújíttatta, de az ő fia, Dénes kolozsi főispán 1748-1753 között már barokk modorban építtette át. Bánffy Dénes, aki Mária Terézia főlovászmestereként járatos volt a lótenyésztésben, bonchidai birtokán, a keleti oldali régi sáncok helyén lovardát, istállót és ezekhez kapcsolódó melléképületeket húzatott fel, ezek együtt ív alakban csatlakoztak a kastélyhoz. A régi kaputorony helyét az új díszkapu foglalta el, és a patkóforma épületsor tetejét a Johannes Nachtigall által faragott, 32 kőszoborból és urnákból álló galéria díszítette.
A kastély pazar belső berendezéseinek, gazdag könyvtárának, az épületet környező hatalmas parknak nem akadt párja a 18. századi Erdélyben. A várkastély a későbbi örökösök idején klasszicista és romantikus jegyekkel gazdagodott.
Ma a saroktornyok, néhány szoba, egypár megmaradt reneszánsz ajtó- és ablakkeret várja sorsa alakulását. 1999-ben a kastélyt felvették a világ 100 legveszélyeztetettebb történelmi műemlékének listájára. Ezt követően nemzetközi programot dolgoztak ki az épület megmentésére, mely célra jelentős összegek gyűltek össze. Eddig a kastély egykori konyhaszárnyához tartozó tornyot restaurálták, továbbá megjavították az épület tetőszerkezetét és a kastély kapuépületét.

A kastély kertje

A bonchidai kastélyparkról először a tizennyolcadik század közepén hallunk, amikor Bánffy Dénes, Schönbrunn és Versailles mintájára pompás franciaparkot próbált létesíteni Bonchidán. A Johann Christian Erras tervei alapján készült franciapark szigorú, mértani formáival egészítette ki az épületek barokk pompáját. Szimmetrikus allék, széles teraszok, cserjék, nyesett bokrok alkották a parkot. Három, 1 km hosszú hársfaallé indult sugárirányban a kastély nyugati falától, s a hídtól egy negyedik indult észak felé.
A tizenkilencedik században a parkot Bánffy József alakíttatta át. A változtatások szorosan kötődtek az épületeken végzett munkálatokhoz. A geometrikus formákat a divatos, romantikus parkrendszer váltotta fel, előbb Hermann Sámuel, majd 1831-ben László János tervei alapján. Az angliai eredetű romantikus kertrendezési stílus a szigorú franciaparkok ellensúlyozásaként jött létre. A sugárutakat és formára nyírt bokrokat kanyargós utak, bozótok váltották fel, amelyek a szabadon növő fák és növényzet összhatását keltették.
A kastélypark ma már alig idézi hajdani szépségét, a gondozás több évtizednyi hiánya miatt elburjánzott, az évszázados fákat önkényesen kivágták. Reméljük, hogy a partnereink és nemzetközi összefogás segítségével, kiegészítve a kastély épületeinek újjászületését, a kert teljes helyreállítására is sor kerülhet, amelyet a helyiek és a látogatók egyaránt élvezhetnek majd.

Hivatkozások

Források