3. nap - Ki a bolond?

Levente a sisakkal

A magyarózdi éjjelen denevérekkel és valmilyen szaladgáló szőrös kisállatokkal aludtunk. Szerencsére a belmagasság olyan nagy a kastélyban, hogy békében megfértünk és az alvók zöme észre sem vette az albérlőket.

 

A kastélyt reggeli fényben

is megnéztük kívül-belül és Várday Zsolt építész felelős további részleteket tárt fel többek közt arról, hogy a homokkő azért nem jó szemöldökgerendának, mert pár száz év alatt biztosan eltörik.

Magyarózdi Pekry-Radák kastély Magyarózdi Pekry-Radák kastély Magyarózdi Pekry-Radák kastély
# # #

Marosgezse

az első hivatalos megállóhely. (Az első nem hivatalos megállóhely az absztinens este után az első kocsma volt, sörszint felpótlás végett.) A kastélyban jelenleg bolondokháza működik, ezért az udvarra sem mehettünk be. Ők viszont kijöhettek, ki is jöttek és kéregettek kicsi pénzt. A kastélyt így hátulról néztük meg a mezőről, marosgezsei Szabó Árpi bácsi segítségével.

Kastély kerülő puszi Marosgezsén oldalról Marosgezsén hátulról
#

Pálinkázás majd szökés

A marosgezsei Bánffy kastélyról Árpi bácsi által elmondott legérdekesebb »rural legend« az, hogy a kastély ura a zűrös időkben, egy adott pillanatban elővette a pincéből a titkos pálinka tartalékát, elhívta a falusiakat, megvendégelte (leitatta) őket, majd az éj leple alatt megszökött s azóta nem látták a faluban.

Marosludason az RMDSZ székházban

Szekeres Adél tanárnő fogadott minket és tudtuk meg, hogy Orbán Balázs idején Marosludas még egy színtiszta román település volt, magyarokat csak később telepítettek ide Magyarország különféle vidékeiről. Ezek a telepes magyarok viszont szép lassan vissza is költöztek, de a helyükre a Mezőség más településeiről magyar nemzetiségűek jöttek, így a város lakosságának ma negyede magyar.

Mezőzáhon olvassák a blogunkat?

A lejárás alatt írtam le személyes benyomásomat Mezőzáhról, ebben a blogban, egy korábbi bejegyzésben. Az akkori benyomásom további megerősítést nyert egy 1,5 órás megálló alatt, egy helyi vendéglátóipari objektum teraszán. Talán az egyetlen település amiről valaha nyílt kritikát fogalmaztunk meg az Erdélytúra blogján és úgy tűnik máris visszaütött. A kastélyba ugyanis nem engedtek be. Lejárás alatt bementünk és azt egyeztük az egyik nevelőnővel, hogy ennek semmi akadálya. De mikor odamentünk megálljt parancsoltak nekünk és nem mehettünk be, amin az egyik társunk és az útunkat álló személy nyílt sisakos vitája természetesen nem segített. Így merült fel, hogy talán elolvasták, mikor leírtam, hogy »Mezőzáh gamat hely« s gondolták, ha mi így - ők úgy1. Pedig az Ugron kastélyról Marosludason is hallottunk és kíváncsian vártuk, hogy meglássuk ezt az egykoron Ugron István francia menyasszonyának építtetet kastélyt. A történet szerint a kisasszony azt mondta, hogy ő akkor költözik csak Erdélybe, hogyha férje épít neki egy olyan kastélyt mint amilyenek az ő otthonában a Loir völgyében vannak. A kastélynak 365 ablaka van - mint ahány napja az évnek, illetve egyéb számszaki turpisságok jellemzik, amik miatt örömmel néztük volna meg.

Ezt a kastélyt Mezőzáhon... csak így tudtuk megnézni kívülről
#

Na de másképp alakult, úgyhogy innen eltekertünk Mezősályiba, ahol a csapat 4 legfiatalabb tagja a 60km tekerés után még este 11-ig körülbelül 5-6 kilométert leszaladt egy bizonyos labda nevű tárgy kergetése közben. Emellett még jövet úsztak is az egyik tóban, tehát nekik ez egy triatlon nap volt.

Megjegyzések

1: :)

Kommentek

Julia-Gyufa | 2010.08.13 10:30
A pufatok miatt, ne hogy jartatok :-). Poftim kultura :-)
 
. | 2010.10.25 02:26
moarte voua
 
moarte | 2010.11.21 16:23
. tie
 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.