2. nap - Gazdátlanság

Levente a sisakkal

Ahhoz képest, hogy reggel úgy tűnt, hogy egész nap durván esni fog és hűvös lesz, olyan meleg lett, hogy a tudósók mondhatnak bármit, szerintünk ez az év legmelegebb napja. Továbbá a túra legnehezebb napja is volt ezidáig, de a szervezők megnyugtattak, hogy neeeem, lesz még vagy két hasonlóan nehéz, vagy még nehezebb. Úgyhogy lefekvéskor titokban mindenki elmondott egy imát, hogy ez ne legyen igaz, és a túravezetők most az egyszer hazudjanak.

A reggeli könnyű szakasz Hálistennek felértünk Lefele 60 km/h!
#

Romoknál is meg lehet tudni ezt-azt

Hál' Istennek voltak káprázatos kastélymaradványok vagy romok, valamint izgalmas, köves, tehénlepényes, sáros útszakaszok, amelyek olyan messze álltak a vízszintestől, mint Makó Jeruzsálemtől - szóval ezek elterelték a figyelmünket a rekkenő hőségről. A kerelőszentpáli Haller kastélynál egyik építész barátunk terelte el minden egyébről a figyelmünket, olyan ízesen, kimerítően és néha érthetetlenül beszélt a valamikori kastélyról, kastélyéletről és építészetről. Amit mindenki megértett és végre szaktudást tettetve értelmes képpel bólogatott, az az a tény volt, hogy a habarcs közé tojásfehérjét kevertek, hogy a téglák jól egymáshoz ragadjanak. Soha nem gondolta volna a mesélő szakember, hogy ezzel a információval, és nem a mestergerendával, meg a barokk tengellyel fog érdekeset mondani a társainak.

Kerelőszentpáli Haller kastély Nem a tojásfehérje miatt ilyen

Ki lesz a gazdája?

A második kastély erre a napra a radnóti Kornis-Rákóczi kastély, amely igazából megérdemelne egy még hosszabb nevet, mert maga az épület is nagyon hosszú és nagy, mondhatni, na igen, emmár kastély. Megjelent az impozáns épület őre is, aki magyar, ott egy kicsit odébb lakik a kastélytól, és még csak 76 éves. Hályogos, mélyreható tekintetét ránkszegezte, s elmondta, hogy ez a kastély kérem 1848-ban épült1, s '95-ben iskolaként működött. Mára már egyáltalán nem működik, csak a rendkívül dizájnos árnyékszék, amit ki is próbáltak egy páran, mindenesetre egy nagyon eredeti népség ez a mezőségi.

Ilyen egy klasszikus »honismereti bringatúra fotó« Elfáradtak 1. Öreg bútordarab
# # # # #

A kastélytúra lassan ment, mert annyi kis helyiség volt, ami ugyanolyan volt mint a többi másik, és mint az összes többi, ezért legalább háromszor körbejártunk mindent, mire rájöttünk, hogy megint ugyanott vagyunk, na ennyire volt labirintusszerű a kastély is, mint ez a mondat. Egy pince-alagút túrával zártunk, ahol a következő és ehhez hasonló dialógusok visszhangzottak el:

  • jujj itt tele lesz denevérekkel!
  • Ez egy alagút, nem barlang teeeee!

Azért ennyire nem vidám

ez az egész kastélyos dolog, ha egy kicsit jobban belegondolunk, gyönyörű, masszív épületek, ahol a nagy magyar múlt illata még terjeng javában, s ott roskadnak össze a szemeink előtt, a 3oo éves fákat belepi a gaz, s a vatikán vagy az eredeti tulajdonosok, akik visszakapták az épületeket, nem tudnak vagy csak úgy nem csinálnak semmit, hogy ezt a folyamatot megállítsák.

II. világháborús tömegsír, Marosorbó - ez sem vidám Elgondolkodtató? - II. vh. Marosorbói tömegsír

Off-road ismét

A Bábahalma-Magyarózd szakaszt este 7 körül kezdtük megmászni úgy, hogy még a túravezető sem járt ott előtte, egy bábahalmi öregasszony pedig nem ismerte Magyarózd nevét sem. Igaz - vallotta be őszintén -, hogy ő még azt sem tudja, merre van az Olt.

Ezt a szakaszt tehát úgy tettük meg, hogy volt nálunk 21 műholdkép, ami alapján fáról-fára, erdőről-villanyoszlopra, 500 méterenként silabizálva, de végeredményben hiba nélkül eljutottunk Magyarózdra. A szakasz pedig az eddigi legszebb és legnehezebb szakasz egyben.

Elfáradtak 2. Navigálás műholdképek alapján Az együtt haladás öröme
# # # # # # #

Azt mondják, harmadik az Isten igaza,

nekünk - ezen elv alapján vagy sem - de a harmadik kastély lett az igazi. Kár, hogy már lement a nap, mire a társaság elérte A Kastélyt, a magyarózdi Pekri-Radák Kastélyt, és nem láthattuk teljes szépségében, szinte tökéletesen belepozicionálva az ózdi tájba. Talán úgy lehetne a legjobban körülírni, hogy: képzeld el a mesebeli kastélyt, amit rajzoltak a mesekönyvekbe annak idején, amit elképzeltél, mikor lovagregényeket olvastál.

Jaaa, szinte elfelejtettem a lényeget, mi benne aludtunk ebben a csodálatos kis épületben. Egész este alkoholabsztinenciát gyakoroltunk, mégis mindenki hülyeségeket álmodott. Éjjel fél egykor még tátott szájjal hallgattuk a ózdi szenvedélybetegeket kezelő központ egyik bentlakóját és a Bonus Pastor Alapítvány alapítóját. Talán érzékelteti a téma érdekességét, hogy a legnehezebb nap végén, este 10-kor kezdődött előadáson 50-ből 37 ember volt jelen, és senki sem aludt el. Közben mindenki rettegve gondolt a képzeletbeli keskeny határra a szociális ivás és alkoholizmus között. Ettől függetlenül mindenki megnyugvással aludhatott el a turistáknak kialakított kastélyban, nem pedig a szenvedélybetegek számára felújított magtárban.

Megjegyzések

1: A radnóti kastély első változata valójában 1545-ben épült, részletekért kattints ide

Kommentek

Tündi | 2010.08.11 13:25
..mondom én, hogy mudizmus... :)
Követlek..üdv nektek!
 
Ancsa & Zoz | 2010.08.12 08:23
Drága bringás véreim! Nagyon sajnáljuk, hogy nem lehetünk veletek az idén. Erősen vártuk már az első bejegyzést! Jó tekerést!
 
Julia-Gyufa | 2010.08.12 14:28
Ugyes, ugyes.
Melegetek az lehet ugy gondolom, a p..ok habba van-e? Turotamas eladta mar a biciklijet? :-) Ja , es kepeket kerunk a 3 devai baratunkrol, hallom ugyeskek ok is.Vigyazzatok egymasra!
:-)
 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.