1. nap - Kastélyfoci és off-road

Torres

Hat év alatt annyira rutinossá vált a társaság, hogy már csak egy óra késéssel indultunk a tervezetthez képest, emiatt nagy büszkén rajtoltunk Marossárpatak felé.

 

 

Telekiekről jót, rosszat

Az a jó az első megállóig, hogy a csapatok még egyben vannak, mindenkinek van még hideg vize és lelki ereje mosolyogni. Mire megérkeztünk a marossárpataki Teleki kastélyhoz, ezek fogyásnak indultak. Ott Gálfi tanítóbácsi mondott a Telekiekről jót, rosszat, belekevert saját véleményt is nagy diszkréten, de a végére csak tiszta lett, hogy itt a vidéken minden a Telekiek műve, ha jó, ha rossz. A kastélyról is beszélt, egyedül azt nem mondta el, mi köze van a kastélypark közepén kertitörpe formájában mosolygó Hófehérkének és hét törpének a Telekiekhez.

Indulás Indulás Marossárpatakon
# # # # # # # # # # #

Kastélyfutball

A sáromberki kastély - miután a kapusbácsi megkérdezte a şefu-t, és az azt mondta lasă-i băi înăuntru, s be is lăsalt minket az udvarra - már sokkal érdekesebbnek tűnt, ugyanis egy nagy füves focipálya tátongott az épület hátánál, két kapuval. Hoppá, hát nem sikerült a csapat férfi tagjainak nagy részét és a hozzájuk tartozó nők táborát becsalogatni a kastély múzeumába.

Beengedtek a kastély udvarába Sáromberki kastély Sáromberki kastélyfocipálya mellett
#

Off-road

Miután jól kidöglöttünk a focizásban és szétfőtt az agyunk a napon - ezt nem lehetett volna finomabban megfogalmazni - jött az off-road, és igen, ehhez erdő kell, és igen volt is, egy nagy, meredek, sáros erdő volt Sárpatak és Várhegy közt, de mindenki bele és aztán ki is jutott belőle, sőt volt aki még élvezte is.

Erdei kerékpár - Forest bike Mezei megálló Két út áll
# # # # # # # # # # #

Nem felemás cipőben

Mikor Vásárhelyen vártunk, úticélunk végső állomásához közeledve, olyan dolog történt, ami az elmúlt 5 év túráin még soha: egy útjavítós piros lámpánál meg kellett álljunk, 5o-en egymás segg... fenekébe, s ott álltunk, csodálkoztak is a gépkocsivezetők rendesen. De csak elértük Mezőpanitot, jól be is nedvesedtünk az esőtől. Ott kellemes meglepetésként megjelent a magas, jóképű, mosolygós, őszhajú paniti lelkész, nem felemás cipőben, ugyanis az öltözködése is kifogásolhatatlan volt. Ő elmondta, hogy a Mezőségnek a székely része ez, ahol vagyunk, mert valószínűleg annak idején kevés volt az eredeti lakos, ezért betelepítették székelyföldi székelyekkel, ezért pont olyan a viselet, a szokások s minden. Mondott még egy jó hírt, s elment......ahh....ja a jó hír: itt sokkal több a magyar, mint a más ajkú.

Na vajon mit rejt a paniti templom kertje? ...50 bringát!

Kommentek

Tündi | 2010.08.11 11:32
Mudizmus/mádizöm!! Yesss!! :)
 

Ehhez az íráshoz nem lehet kommentelni.